Bemutatkozás
Bástya Kamarakórus feltehetőleg több is létezik az országban, talán még több a világban. A Székesfehérvári Bástya Kamarakórus viszont oly mértékben helyi, lokalizált sajátosság, hogy lényegében csak a tagok, családtagjaik és barátaik lelkében található fel, de ott nagyon. Eredete már-már homályba vész. Öregjeik szerint a beéneklést 10 évvel ezelőtt kezdte abban a Bástya utcai, diákszállóra emlékeztető albérletben, melyben volt Kodályosok, Lovrek tanítványok gyülekeztek gyermek- és ifjúkoruk meghatározó élménye, a közösségi zene felélesztésére, még inkább annak a feledés elleni védelmére szövetkezve. Nem meglepő módon tanult karnagy is akadt köztük nemes és nemzetes Ughy Tünde Júlia kapitánynő személyében, aki a bástyaszerű védmű gyülevész legénységét előbb habozás nélkül kettéosztotta legényekre és leányokra, majd további hasadást előidézve kemény kézzel létrehozta a máig érvényes négyszólamú vegyeskari hadrendet. Ebből a nőuralmat nehezebben viselő férficsapat egyszer próbált meg kitörni egy bányásznóta erejéig. Az eredmény ismeretes: a környékbeli bányák egytől-egyig bezártak. A kórus tagjainak száma a látszat ellenére legkevesebb 100 fő. Bátran nevezhetjük Száztagú Bástyakamarakórusnak. Az íratlan alapszabály szerint ugyanis, aki legalább három egymást követő próbán éneklés végett megjelenik az e célra kijelölt családi ház nappalijában, menthetetlenül örökös taggá válik, a fényképalbumban történő rabosítást nem ússza meg. A kórus kizárólag Bástyadalokat ad elő, kizárólag Bástyabarátoknak, vagyis korszaktól és stílustól függetlenül csakis olyan műveket, melyeket előzőleg teljességgel magáévá tett, mintegy bekebelezett, és melyekről feltételezi, hogy a baráti közönség barátilag fogadja. Sohasem szerepel hivatalosan, sohasem szed belépődíjat. Lemezt nem készít, plakátot nem ragaszt, meghívója szájról szájra terjed. Ennek hallatlan előnye, hogy még soha sem szedtek tőle jogdíjakat (egyébként tele van jogászokkal). Másfelől kívülállók számára hallatlan hátránynak tűnik, hogy ilyen lúzer alapállásból semmire sem lehet vinni, a hagyományos értelemben vett minősített kórus státuszról még álmodnia sem érdemes. Ők azt mondják (kapitányuk parancsára ezt kell mondaniuk), ez is egy minőség. Míg világ a világ, együtt lenni szeretetben, kis köreik örömére.
Írta: Nagytamás (tenor)
